HUSZONKILENC

Sair Yonka, az Avarice kapitánya hol az egyik, hol a másik egyenruhára pillantott, amit az ezüst protokolldroid tartott elébe. Bal felől egy konzervatív, fekete zubbony, tele rangjelzéssel. Ez jobban illene hozzá, és sokakat rémülettel is töltene el. Sokszor nem árt, ha félnek az embertől, de ez most nem ilyen alkalom.

A másik öltöny teljesen civil, és ha nem világos kárminszínű volna, szívesen is választaná. Olyan, mint Isardé. Kellemes szabása, és a hajtókáján meg az ujján látható sujtások ellenére a vörös szín Isardot idézte, s ettől az öltöny elveszítette a varázsát. Mindamellett élénk színével sokkal feltűnőbb viselet, mint a fekete egyenruha. De az emberek csak a ruhára emlékeznének, nem az emberre, akit benne látnak. Ez sem rossz dolog, de nem most.

Megrázta a fejét.

- Hadd gondolkozzam még, Poe! - Éppen inteni akart a droidnak, hogy távozzon, amikor a mellpáncéljában visszatükröződve megpillantotta a képmását. Magas, karcsú, fekete haja és világoskék szeme jól illett kifinomult arcvonásaihoz, és nem kevés nő vágyakozását, férfiak féltékenységét ébresztette fel. A halántékán megjelenő fehér sávot azzal ellensúlyozta, hogy meghagyta kecskeszakállát, ami ellenkezett ugyan a birodalmi szabályzattal, de ő már kilépett, így nem kellett tartania a megtorlástól.

Mivel a miniatűr tükörkép csak a külsejét mutatta, belső érzelmeiről nem tudott árulkodni. Yonka megfordult, és margathbeli, huszonhatodik emeleti lakosztályának balkonjára sétált. A huszonhetedik emeleti Hour Klubból zene szűrődött ki, de nem jutott el a tudatáig. Még az óceán felett lebegő két elefántcsontszínű és egy vérvörös hold sem vonta magára a figyelmét, ahogyan máskor szokta.

A balkon korlátjának támaszkodva Yonka lassan megrázta a fejét. Az volt az érzése, hogy rossz időben tartózkodik rossz helyen, s ez a nyomasztó érzés már régebben gyötri, mintsem vissza tudna emlékezni rá, mikor kezdődött. Amíg a Császár élt, el tudott rejtőzni a kormány legitimitása által nyújtott védfal mögé. Tudom, hogy amit tettem, az egyesek szemében helyes volt. A Peremvidék körüli őrjárat, a csempészek és kalózok távoltartása az olyan világoktól, mint ez az Elshandruu Pica, fontos dolog, ez tagadhatatlan. Hogy a Lázadókat gyakran tekintettük kalózoknak, és durván bántunk velük, az nem jelent semmit. Szokássá vált a kalózok között, hogy Lázadónak mondták magukat, így kívánván legálisnak feltüntetni a tevékenységüket.

A Császár halála után megmaradt a Birodalom védelmezőjének szerepében, hogy demonstrálja hovatartozását. Ehhez társult a vágy, hogy őt és az embereit ne küldhesse holmi önjelölt hadúr valamilyen jelentéktelen csatába. Zsinj megpróbálta megkörnyékezni, de ő nem fogad el semmilyen parancsot, ha az nem közvetlenül a Coruscantról jön. Ysanne Isard mellé állt, mert szerinte ő az egyetlen, aki meg tud birkózni a Lázadókkal. A célja, hogy megsemmisítse a Lázadókat, és újraélessze a Birodalmat, éppen megfelel nekem.

Csakhogy Isard elment a Coruscantra, és elveszítette azt. Yonka öklével a korlátra csapott. Követte Isard utasításait, segített neki megvetni a lábát a Thyferrán, de ez még azelőtt volt, hogy hallott volna a Krytos-vírusról. Elfogadta a Lázadók elszámolásával kapcsolatos pragmatikus elképzeléseket, de a vírus sok olyan ártatlan életét is követelte, akik sosem adtak hangot a Lázadókkal való szimpátiájuknak. A vírus bevetése azt jelentette, hogy bármire képes, és ez megrémítette Yonkát.

A fájdalom, amit érzett, nem lepte meg, sokkal inkább annak mélysége. Tudta, hogy az emberei között ügynökök vannak, és bármely pillanatban lecsaphatnak rá, ha Isard megparancsolja nekik. Szembe kellene szállni vele, ezt tudta. De még nincs itt az ideje. Konvojokat kísérni az Avarice fedélzetén nem újdonság a számomra. Talán egy olyan alkalommal, mint amilyen a Halanit lerohanása volt. De addig a konfrontáció nem jöhet szóba.

Sóhajtott. Isard ott van az egyik oldalon, Wedge Antilles meg a Zsiványkommandó a másikon. Egy II. osztályú módosított Csillagrombolónak, mint amilyen az Avarice, aligha van félnivalója egy osztag vadászgéptől. Tudta, hogy a protontorpedók nagy kárt tehetnek a hajójában, de kiváló katonái vannak, és a turbólézer kezelői is többször bizonyították rátermettségüket. Nem volt kétsége afelől, hogy a legénysége képes csapást mérni a Zsiványokra, de hirtelen rájött, hogy nem is annyira akarja megsemmisíteni őket.

Nekik nincs más választásuk, mint hogy megfenyegessenek engem - ahogyan Isard is fenyegeti őket. Amióta Lakwii Varrscha, a Virulence kapitánya minden jelentését olvasta. Egyáltalán nem voltak meggyőzőek. A Virulence mindig lassan reagált a Zsiványok támadására, és valójában nem is akart szembeszállni velük. Ha az ő hajójának kellett volna megölni őket, gyorsan lecsapott volna rájuk, hogy idejük se maradjon a torpedók kilövésére.

Ismét megrázta a fejét, és gondolatait a Zsiványokról Isardra terelte. Az Avarice az éjszakai égbolt felett orbitált, lándzsa alakú sziluettje jól látszott a vörös hold hátterében. Legnagyobb aggodalmamra ott van fenn, én meg itt vagyok lent. Pihenni jöttem ide, tehát azt is fogom tenni, bár sokan nem találnák pihentetőnek ezt a helyzetet.

Riit Jandi, az Elshandruu Pica császári nagymoffja nála negyven évvel fiatalabb nőt vett feleségül. Yonka még a Commenor előtti időkből ismerte Aellyn Jandit. Együtt nőttek fel, és mire rájöttek, hogy egyre jobban vonzódnak egymáshoz, ő felvételt nyert a Birodalmi Katonai Akadémiára. Akkor elveszítette a nyomát, egészen addig, amíg egy alkalommal meg nem jelent a moff előtt, hogy fogadja a gratulációkat, amiért gyökerestül kiirtotta a kalózokat az aszteroidaövezetből. Akkor megint találkozott Aellynnel, és szerelmük megint lángra lobbant. Azóta is titokban találkoznak néhanapján.

Kína Margath, a hotel tulajdonosa, amelyikben Yonka megszállt, jól ismerte Aellynt, és segített nekik a titkos találkák megszervezésében. Ugyanakkor elterjedt a pletyka, hogy Yonka azért Margathnál szállt meg, mert viszonya van Kinával. Aellyn felhasználta a befolyását a moffnál, és elintézte, hogy Kina kaszinó- és hotelügyletei felett hunyjanak szemet, és Yonka a szintén Kína kezelésében Tévő Hour Klubból mindig annyi egzotikus italt kapjon, amennyi neki jólesik.

Yonka megfordult a korlátnál, és az ablakon átlátta, hogy a droid gondosan kefélgeti a két öltönyt, amit az imént mutatott neki. A választás a hangulatomtól függ, nekem pedig semmi kedvem elmenni. Úgy kellene öltöznöm, hogy jó benyomást keltsek. Aellynnek mindkét öltöny tetszene, de az ő jelenlétében nem sokáig van rajtam ruha, így az ő ízlése nem számít. Lassan elmosolyodott. Csak az számít, amit a többiek gondolnak. Például a férje mit szeretne rajtam látni?

- Poe.

- Uram? - fordult feléje a droid.

- A repulzorlimo egy óra múlva álljon készen! Addig felfrissítem magam és felöltözöm.

A droid bólintott, már amennyire erre képes volt.

- Eldöntötte, melyiket veszi fel, uram?

Yonka felnevetett, és belépett a lakosztályba.

- Igen, eldöntöttem, Poe. Ez a találkozó nem lesz veszélytelen. A moff dührohamait nem mindenki éli túl. - Kezével megsimogatta a kecskeszakállát. - Ha valaki a halálhoz öltözik, a vérvörös megfelelő szín?

Corran a moff óceánparti házától fél kilométernyire keletre is jól látta, amint a repulzorlimuzin kihajt a kapun. Az első szakaszon a sofőr erőteljesen gyorsított, így nem nyújtott jó célpontot, már nem változtatta a sebességét, és a magasságát, így nem tűnt lehetetlennek a dolog. Nem tart a csapdától, ez jó jel.

Corran bekapcsolta a sisakjába épített komot, és kesztyűs mutatóujjával kétszer rákoppintott a mikrofonra. Egy koppanás jelezte, hogy Wedge vette a figyelmeztető jelet. Corran figyelte, nem közeleg-e mögöttük másik limuzin. A Yonka által javasolt találkozó nem garantálja a moff személyi biztonságát, ahogyan a felesége is rendszeresen figyelmen kívül hagyta a biztonsági intézkedéseket; mindamellett számítani kellett arra, hogy a férje másokkal figyelteti.

Még egy percig figyelt, majd elindult vissza a kiindulópontra. Mint az osztag többi tagja - kivéve Oorylt és gand társát - Corran is rohamosztagos páncélt viselt, amit még Huff Darklightertől szereztek be. A sötétkék páncél - Darklighter festette át a saját testőrsége számára - kitűnő álcának bizonyult az éjszakai sötétben. Kábítókarabély és kézifegyver volt nála, meg egy övtáskatelep. Fényszablyáját hátul az övére csatolta, ahol az úgy himbálózott, mint egy farok; ott nem volt útban, de ha kellett könnyen elérte.

Persze, ha ezen a bevetésen elő kell vennem, akkor igazán nagy huttdroolban vagyunk. A terv a gyors rajtaütés és a menekülés. Yonka nem tudta, de Kina Margath a Lázadók ügynöke volt az Elshandruu Picán. Poe, Yonka droidkomornyikja valamikor a Zsiványkommandóhoz tartozott. Egyszer, amikor Wedge lefuttatott egy keresőprogramot az Isard alkalmazásában álló katonákról, megkapta a Yonkáról szóló teljes anyagot, ez adta az ötletet az akcióhoz.

Ha egynél több lövés dördül el, akkor valamit rosszul csináltunk. Mostanáig minden a terv szerint ment, és ez nyugtalanította Corrant. Az ilyen akcióknál - márpedig a CorSecnél számtalan hasonlóban vett részt - sosem mennek a dolgok úgy, ahogy eltervezték őket. Itt most az egyetlen hiba az lehet, hogy Yonka biztonsági emberei utánajönnek, márpedig az komoly komplikációt jelentene. Egy kis tűzharc most nem volna kellemes.

Bár Corran tudta, hogy az akció sikerének igen csekély a valószínűsége, különösebben nem aggódott miatta.

Amennyire tudja, ő egy jedi mester unokája, tehát mindenkiénél több szerencse kíséri útján. Mindig is bízott a megérzéseiben, de sosem érdekelte, miféle mechanizmus generálja benne a megérzéseket.

Most is tisztában volt azzal, hogy az Erő közvetíti számára a rossz előérzetet. Mielőtt még kézzelfoghatóvá válna, ő már megérzi. Luke Skywalkernek köszönhetően mostanában az Erőben is megbízik. Mások erre azt mondanák, csak a nyilvánvalót érzi meg előre.

Ez megrémítette Corrant - különösen a Thyferrán történt katasztrófa után. Nem tudok eleget az Erőről, nem tudom, mi a lényege, mennyire támaszkodhatom rá. Másokat biztosan nem hagynám, hogy rá támaszkodjanak, mint valami mankóra. Ha tévedek, ők fizetnek meg a hibámért. Ez nem történhet meg.

Elérte a találkozóhelyet, a településtől északkeletre Tévő szűk vízmosást. Lekuporodott Ooryl és Rhysati közé, szemben Gavinnel, Wedge-dzsel, és a magas ganddal, Vviir Wiamdival. A csoport másik két tagja a Picavil repülőtéren vár két X-szárnyúval, hogy támogassa a menekülésüket, ha baj adódna. Bror Jace és Inyri Forge képes lesz bármit visszatartani, amit a moff a levegőbe tud küldeni, de ha rákerül a sor, az Avarice biztosan kiküldi a vadászgépeit, és akkor nekünk annyi.

Wedge Corranra pillantott, és bólintott. Megérintette Corran és Rhysati térdét, és jobb felé mutatott. Oorylt és Vviirt balra küldte, ő maga pedig Gavinnel előreindult, a falu mögötti kertek felé. Wedge megérintette az óráját, és felmutatta két ujját.

Két perc alatt el kell érni a pozíciónkat, azután indulunk. Corran bólintott, majd követte Rhysatit. Kellemes érzései voltak a küldetéssel kapcsolatban. Remélem, minden rendben lesz. Remélem, Yonka arcára csak a csodálkozás fog kiülni.

Sair Yonka beszállt a limuzinba, és majdnem elejtette a flaska mandatoreai Narcolethet, amit Aellynnel szándékozott megosztani. Az ajtó nagyot csattanva csukódott be mögötte, elnyomva a limuzin induló hajtóműveinek zaját - nem mintha egyébként meghallotta volna, olyan hangosan dobogott a szíve. Volt annyi lélekjelenléte, hogy elnyomja rémületét, inkább széles vigyort erőltetett az arcára, és Aellynre villantotta a fogsorát.

Aellyn nem volt sem olyan magas, sem olyan karcsú, mint ő, de a haja ugyanolyan fekete volt. Hosszúra hagyta, így elfedte a vállát, és részben ringó keblét is. A ruha, amit viselt, leheletfinom anyagból készült, és éjkék színben pompázott. Vékony csíkokban omlott a vállától a bokájáig, és elektromosan vibrált, amikor rávetődött a fény, de így sem tudta tökéletesen elrejteni az idomokat, amiket fedni volt hivatva. Kék szeme gonoszan villant, amit Yonka ígéretesnek tartott, mert a legkellemesebb emlékeit csalta elő a tudatalattijából.

A kert felől érkező szellő elhozta a virágok illatát, és játszadozni kezdett Aellyn ruhájával. Szemét a nyitott kapura szegezte meg a mögötte tátongó sötétségre. Yonka a legszívesebben elvonult volna vele a kertbe, hogy a csillagok baldachinja alatt szeretkezzen vele, az Elshandruu Pica három holdja szeme láttára. Elmosolyodott, a Narcolethet letette az ajtó melletti asztalkára, és kezét Aellyn felé nyújtotta.

Elsősorban a kék páncélnak köszönhetően fél percébe telt, mire észrevette a kapun belépő két fegyveres alakot.

Csak miután Aellyn sikításra tátotta a száját, és az egyik alak lelőtte, jött rá, hogy nem Aellyn egyik szokásos tréfájáról van szó. Még a kék energiasugár is illett a kékes sötétséghez.

Yonka feltartotta a kezét. Hallotta, hogy a vezér sisakjában kattan a kom, de a szavakat nem tudta kivenni. A férfi bólintott, azután felemelte a kezét, és levette a sisakját. Annak ellenére, hogy az izzadság a homlokára tapasztotta a hajtincseit, Yonka azonnal felismerte a férfit.

Ez nem lehet igaz...

Yonka alig kapott levegőt, de igyekezett határozott hangon megszólalni.

- Nem kellett volna lelőnie, Antilles.

- De tanúra sincs szükségünk, nemde? – bólintott Wedge a nő felé, majd elfordította a fegyver csövét Yonkáról. - Meg is ölhettük volna, de nem kedveljük a felesleges mészárlást.

Ha megölnek, semmire nem mennek a hajómmal.

Yonka azon kapta magát, hogy hízelgésre fogja a dolgot, de realistább volt annál, mintsem felülkerekedjen félelmén.

- Egy ember nem sokra megy egy csillaghajóval.

Wedge elmosolyodott.

- Alábecsüli magát, Yonka kapitány. Tetszik vagy nem, az Avarice oda megy, ahová maga.

- Ha megöl, azzal nem nyeri meg az Avarice-t.

- Egyetértünk, Yonka kapitány.

- Mégis azért jött, hogy megöljön.

- Hogy megöljem? - Wedge megrázta a fejét. – Azért jöttem, hogy egyezséget ajánljak.

Yonka pislantott meglepetésében. - Egyezséget? Miféle egyezséget?

Antilles ábrázata valósággal sugárzott.

- Olyan egyezséget, ami azzal kezdődik, hogy maga gazdag lesz.